Diákmunka: sörgyári segédmunkás
Középiskola mellett Bőcsön, a sörgyárban dolgoztam délutánonként (diákmunka). Iskola után vonatra ültem, elmentem Bőcsre (kb. 20 km) a sörgyárba, este 10-ig rekeszeket mostam, vagy pakoltam. Este megvártam a vonatot bevonatoztam Miskolcra és ha szerencsém volt akkor elértem a 22.45-kor induló utolsó előtti 4-es buszt Görömbölyre. Ha nem volt szerencsém, akkor vártam 1 órát és csak az utolsó busszal tudtam hazamenni, amivel 24 óra után kerültem ágyba. (7.00-kor vagy 7.30-kor kezdődtek az óráim másnap, az út az iskolába kb. 50 perc volt.). Szerencsére lehetett a saját időbeosztásom szerint munkát vállalni és így jutott időm a heti 2 edzésre ami 18.00-tól 20.00-ig tartott kedden és csütörtökön.
Sok pénzt nem kerestem a munkával, de arra elég volt, hogyha akartam, akkor egyszer-egyszer meg tudtam enni valamit ha megéheztem, vagy tudtam apróbb, felesleges dolgokat vásárolni magamnak. Megtanultam, hogy mennyire sokat kell dolgozni esetenként kevés pénzért és megtanultam azt is, hogy hogyan működik egy gyár, milyenek az emberek és az erőviszonyok a munkahelyeken. Diákmunkásként a takarítónőtől is hallottam ilyen mondatokat: "Akkor azt a feladatot adom neked". Gyakorlatilag mindenki okosabb és felsőbbrendű volt a gyárban a diákmunkásoknál, így a legrosszabb munkákat velünk végeztették. (télen, hígítóval mosni az udvaron a rekeszeket, tartályautókat belülről slaggal kimosni stb.) Vicces erre most visszagondolni, amikor itt ülök Los Angelesben és ezeket a sorokat írom. Vajon mi lehet a takarítónővel és a többi 'vezetővel', az akkori főnökeimmel?
Fiatalok, a régi mondás igaz: A kor önmagában nem érdem! :)
Kategóriák:
Kik vagyunk?
-
Lukács Krisztián
Családfő, akinek fő célja, hogy teljes életet éljen.
-
Darnyik Szilvia
Anya és feleség. Igazságszerető, lényeglátó. Múzsa és pénzügyi zseni. A legjobb író a Földön.
-
Lukács Leon
Foglalkoztatási Hivatal Vezető. Mókamester és erőbajnok. Kicsikincsünk.