LukacsKrisztian.hu

középiskolai tanár

Szeretek tanítani. Élvezem és ez az egyik legjobb dolog az életemben. Sajnos a tanításból nem lehet olyan életszínvonalon élni amilyenen szeretek, így tanácsadónak álltam, hogy továbbra is taníthassak, emberekkel dolgozhassak, de komolyabb pénzért, mint amit egy tanári állás jelent.

A játéktermek világából egy középiskolába igazoltam át, mint számítástechnikai tanár. Csodálatos kor volt, akkoriban vezették be az internetet minden iskolába. Így a tanévet egy különálló, régi gépekből álló teremben kezdtem és egy Internetre kötött, csúcsgépekből álló teremben fejeztem be.

Ahhoz, hogy ennek az időszaknak a hangulatát átadjam leírok pár történetet:

Az Interneten a 2. menüpont a levelezés

Mint középiskolai számtech tanár rengeteg szabadidővel rendelkeztem. 7.00 kor kezdtem és 14 óra körül minden nap végeztem. ( + a rengeteg tanítási szünet ). Az időmet, mint általában mindig akkor is tanulással, vagy olvasással töltöttem ( ha nem spóroltam éppen ), így gyorsan utána tudtam járni az olyan fantasztikus dolgoknak mint a HTML és a weblapok.

A könyvekből megtanult HTML ismereteimet az internet segítségével kiegészítettem és elkészítettem az első weblapom. Volt a fejlécben óriási GIF ami animálódott, voltak linkek a kedvenc oldalaimra és egy külön link a webes mail fiókom bejelentkező oldalára. Mivel akkoriban terjedtek a weblapba építhető és a földönkívüli élet kutatását segítő scriptek, ezért ezt beépítettem a weblapomba és minden számítógép böngészőjében beállítottam az oldalamat alapértelmezett oldalnak.

Itt kezdődtek a problémák. :) Egy alkalommal, amikor lyukas órám volt megkértem a kolléganőmet, hogy hagy menjek be az órájára mert szeretném frissíteni az egyetlen Linuxos gépet. ( privát gépem volt, mert bár oktatási céllal telepítettem rajtam kívül senki nem konyított az iskolában a Linuxhoz és csak szakkörökön oktathattam, órán nem ) Nem tűnt fel, hogy mennyire nem szeretné a dolgot. Az órán ülve megdöbbentem attól amit halottam. A kolléganő az Internetet oktatta a diákoknak. Ez arról szólt, hogy a második menüpont alatt van a webes levelezés, alatta pedig az xy weblap. A diplomás számítástechnikai tanár a gyerekeknek az én weblapomat és annak menüpontjait diktálta mint Internet. Próbáltam természetesen viselkedni és nem elárulni magam, de ettől a naptól nem voltam a kedvence, pedig nem mondtam senkinek, hogy mekkora hülye és még csak a fáradságot sem veszi magának, hogy az órákra felkészüljön. Megbeszélni a dolgot nem tudtam vele, segíteni nem tudtam neki. Lehet, hogy a diákok érdekében mégis beszélnem kellett volna az igazgatóval?

elfelejtett fizetés

Mivel az aktuális barátnőm kirúgott + a szüleimnél laktam nem sok költsége volt a mindennapi megélhetésemnek. A bevételeim is szépen növekedtek, mivel esténként és hétvégén tudtam "maszekolni". Egyszóval a tanári fizetésemet 100%-ban könyvekre fordíthattam. Amint megkaptam a fizetésem hazafelé bementem az antikváriumba, vagy a mellette lévő könyvesboltba és a teljes fizumért könyveket vásároltam. Könnyed, gondtalan évek voltak.

Ahogy épült az ügyfélkör és mindenki ajánlott az ismerőseinek egyre több fejleszteni való maradt így a tanári fizetésem elhanyagolható volt a "mellékes" fizetésemhez képest. Így történt meg, hogy a nyári szünetre vállaltam komolyabb projekteket és a tanári fizetésem annyira nem hiányzott, hogy meg is feledkeztem és csak szeptemberben vettem fel a teljes nyári fizetésem egyben. Milyen jó, hogy most bankkártyára kapja mindenki a fizetést, ilyen biztosan nem történhet meg senkivel. :)

Linux szerver

Az új számtech teremmel jöttek a "jobbnál-jobb" Microsoft termékek is. Mivel nem szeretem és soha nem is kedveltem az M$ termékeit ezért az egyik gépet át tudtam alakítani Linuxos szerverré. Így lehetőségem volt alternatív megoldásokat is bemutatni a diákoknak. (Sok év múlva is így köszöntek a diákok, ha összefutottunk az utcán: Jó napot tanár úr! Linux, Linux! :) )

A Linuxos szerveren kizárólag csak én dolgoztam, mert a hittérítő munkám nem aratott nagy sikert a tanárok körében. Örültek, ha a Microsoft termékeit valamennyire megértették. A diákok egy része érdeklődött, de ha jól tudom senkiből nem lett Linux kernel fejlesztő. :)

Amikor felmondtam a középiskolában és elmentem egy kutató intézetbe fejlesztő mérnöknek akkor a Linuxos gép gazdátlanul maradt. Több mint fél év után kaptam egy hírt, hogy a gépet feltörték, mivel nem volt rendszeresen karbantartva és valamilyen bűncselekményt követtek el ezen a gépen keresztül is. Egyértelmű volt a válasz azon kollégák körében akik nem kedveltek: A betörést csak is én követhettem el. :)

Szerencsére a tanári kar nagyobb része kedvelt és hitt nekem, így fel sem merült lehetséges megoldásként, hogy én is benne lettem volna a dologban.

jaj tanár bácsi

A tanár bácsi azért is volt furcsa jelző rám nézve mert alig voltam pár évvel idősebb a húszas éveik elején járó diákoktól, továbbá az elején furcsa volt az is, hogy magázniuk kellett az iskola szabályzata alapján.

Az iskolában voltak szerencsére rendes osztályaim is, olyanok akik szerettek volna tanulni. Voltak olyanok is akik nagyon komolyan nem vették a tanulást, de nem gonoszkodtak vagy nem próbáltak meg hátráltatni. Az egyik ilyen osztályban épp dolgozatot írattam. Szokásom volt, hogy a kulcsommal néha egyet egyet csörömpölve mászkáltam a teremben, hogy a diákok jól hallják, hogy merre járok és a puskázásaikat ehhez tudják igazítani. Az egyik magas osztályszépe lány olyan elmélyülten puskázott, hogy hiába zörögtem a kulcsommal nem hagyta abba az illegális tevékenységét. Így hát nem volt más választásom, odamentem hozzá és amikor mögötte jártam megkérdeztem, hogy mit csinál. A reakciója teljesen váratlan volt, így nem igazán tudtam reflektálni rájuk. Felpattant a helyéről és amennyire tudta a legerotikusabb hangon ezt mondta: "Jaj tanárbácsi, nagyon megijesztett, úgy ver a szívem! Ebben a pillanatban megfogta a kezem és a mellére tette, mintha csak meg szeretné mutatni a heves szívverését.

Én meg álltam a vihogó osztályom előtt, elvörösödött fejjel, a kezemben a tanítványom mellével.

Évekkel később is viccelődtünk még az eseten. Sok tréfa alanya voltam a kedvenc osztályaimban.

piros vagy fekete?

A kedvenc számítástechnika tanárnőm sokat törte a fejét azon, hogy hogyan cseszhetne ki velem, ami végül abban nyilvánult meg, hogy szeptemberben megkaptam a rémálom osztályt. (Szakmunkás vizsgával rendelkező, túlkoros, roma fiatalokból álló osztály).

Rászolgáltak a hírnevükre, mert az első óráim egyikén konkrét verekedés tört ki az órán és ököllel csépelték egymást. Rendszeres probléma volt, hogy a szünetben a nagyfiúk "fenyítették" a kisebb diákokat, egy alkalommal engem is megfenyegettek valami testi sértés szerűséggel. Röviden, tényleg nem volt egy álom osztály.

Nehéz volt egyáltalán szóhoz is jutni az osztályban nem hogy tanítani. Ahhoz, hogy a helyzetem még kilátástalanabb legyen a kedvencem megszervezett egy osztálylátogatást nekem ehhez a csoporthoz. Az osztálylátogatás célja az volt, hogy az igazgatóság megnézze mennyire vagyok alkalmas tanárnak, hogy megy a tanítás. Nehezebb osztályt nem tudott szervezni nekem, így könnyű prédának látszottam. De nem. :)

Sokat törtem a fejem, hogy hogyan lehetne bármit is kihozni a szituációból. Mint eddig mindig, most is szerencsém volt. Az egyik órán észrevettem, hogy mindenki papírlapokat és ábrákat másol egy füzetből. "Kérdésemre elmondták", hogy a lapokon tuti pókergép kombinációk vannak, ami azt jelentette, hogy bizonyos kártyalapoknál milyen sorrendben kell feketét és pirosat nyomni annak érdekében, hogy a folyamatos duplázás eredménye a Jackpot legyen. Mivel volt játéktermes tapasztalatom épp elég ezért könnyen szót értettünk és elkezdtem nekik magyarázni, hogy a pókergépek számítógépek. Ha pedig számítógépek akkor programozhatók, vagyis ha megtanulják az alapokat, akkor arra építve tovább tudnak fejlődni és idővel akár még egy játékgép forráskódját is vissza tudják majd fejteni, és akkor ott lesz feketén fehéren, hogy milyen logika alapján dönt a pókergép a helyes, vagy helytelen kártyákról a duplázásnál.

Mivel feszült csönd volt a teremben és mindenki figyelt elkezdtem elmagyarázni a tízes, tizanhatos és kettes számrendszer közötti különbséget és az egymás közötti konvertálások módjait. A dolog olyan jól sikerült, hogy a következő órákon végig számítástechnikáról tudtam beszélni az órákon, figyeltek és még jegyzeteltek is a diákok.

A bemutató órán pedig volt önként jelentkező aki az általam, a tábla teljes hosszában felírt kettes számrendszerben ábrázolt számot tizenhatosba tudta váltani ott helyben, röptében a tábla előtt. A bemutató olyan jól sikerült, hogy egy ideig téma volt a tanáriban. Senki nem értette, hogy hogyan történhetett ekkora csoda. :)

Tanulság a tanácsadói karrieremhez: Mindenki motiválható és nincs eleve vesztes helyzet! :)

• élet